Utca

�reg �s egyed�l, azt hittem, hogy egy kutya �rtelmet hoz az �letembe.

Az utc�n tal�ltam r�, koszosan, �hesen. Kiny�jtottam �s megsimogattam, � pedig f�lelem n�lk�l k�vetett. Most � az �n kuty�m, �n pedig az � embere vagyok. Besz�lek hozz�, �s � egy nyal�ssal a kezemen v�laszol.

"Fido, holnap lehet, hogy nem lesz mit enn�nk. Elment a nyugd�jam, v�rni kell! ”

Elj�tt a v�rva v�rt nap. Sorban �llva a t�bbi nyugd�jasal, kezembe szor�tva a markolt nyugd�jf�zetem, v�rom a soromat. Fido �r�mmel cs�v�lja a fark�t - tudja, hogy ma egy kicsit t�bbet esz�nk, meg egy kicsit jobban.

J�n a t�l, a h�zam hideg, nincs t�z, ami meleg�ten�. De Fido a k�zelben marad, megosztja a melegs�g�t.

A tavasz egy�tt tal�l r�nk, s�tk�rez�nk a napon. Csendes ima sz�ll fel a sz�vemb�l:

"K�sz�n�m Uram, hogy megteremtetted a kuty�t. ”

(Charles Bernal, *"Hold�lmok"*)